Sziasztok!
Az alábbiakban személyes élményt osztok meg veletek, és várom mindazok hozzászólását, akik hasonló cipőben járnak/jártak, hagyták megszívatni magukat vagy megpróbálták lépre csalni őket a világhálón, vagy ismernek más áldozatokat.
Egy hónapja ismeretlen feladótól email érkezett a számomra, amiben egy benini (Nyugat-Afrika) ügyvéd (?) arról értesített, hogy egy XY nevű magyar állampolgárságú férfi (családneve megegyezett az enyémmel - és hibátlan volt a helyesírás!) örököseit keresi, aki az ő ügyfele volt, de évekkel ezelőtt autóbalesetben meghalt az egész családjával együtt. Az illető végrendelet nélkül hagyott maga után mintegy 18 millió dolláros vagyont, mivel egy olajcég igazgatójaként dolgozott odakint Afrikában. Az ügyvéd a magyar követség, külképviselet segítségével kutatott az elhunyt magyarországi hozzátartozói után, de semmilyen eredménnyel nem járt. Ennek következtében hamarosan lejár az a határidő, amit a bank szabott neki, s aminek leteltével a vagyon az államra száll. Ezért elhatározta, hogy az interneten fog keresni egy azonos nevű magyar állampolgárt, aki vállalja, hogy kiadja magát az elhunyt örökösének, ezáltal megkapja a pénzt, amit utána ő és az ügyvéd megfeleznek egymással. "Ön is láthatja, írta az ügyvéd, hogy kár lenne ezt a pénzt csak úgy veszni hagyni a semmiért, amikor a megszerzésével senkinek nem okoznánk semmiféle személyes kárt vagy sérelmet." S még egy fondorlat: "Biztosíthatom Önt arról, hogy nekem semmilyen érdekem nem fűződik ahhoz, hogy leromboljam a hírnevemet bármilyen kétes ügylettel, három gyermek édesapja vagyok és indulni szeretnék hazámban a parlamenti képviselői mandátumért, tehát fontos a becsületem, s ha bármilyen kockázat lenne ebben az ügyletben, nem vágnék bele." De már mindent előre megtervezett, s ha én nevemet adom a tranzakcióhoz, ezen kívül semmilyen más feltételre nincs szükség ahhoz, hogy megszerezhessük a 18 millió dollárt. Kivéve azt, hogy senkinek nem mondhatom el az egyezségünk részleteit, szigorúan titokban kell azt tartanom.
Nos, az vesse rám az első követ, aki... ezen a ponton nem kezdett volna el álmodozni arról, mihez is kezdene ennyi pénzzel, ha csak úgy az ölébe hullana. Elvégre ezért lottózik annyi ember hétről hétre, nem?
Igen, a józan ész. Hogy ilyen egyszerűen nincs, nem létezik, ilyesmi nem történik csak úgy az emberrel. Először azt hittem, vicc az egész, majd megfordult a fejemben, hogy át akarnak vágni. Csak még nem volt világos, hogy ha így van, mire megy ki az egész.
Váltottunk néhány levelet. Vissza kellett küldenem kitöltve egy igénylőlapot a bank részére, alap adatokkal. Majd a következő lépésben a bank egy részletesebb nyomtatványt küldött, amin közölnöm kellett az "elhunyt hozzátartozóm" személyes adatait és csatolnom kellett a "halotti bizonyítványt", személyi okmányom másolatát és a bankszámlaszámomat, ahová utalhatnak, s nem felejtették el "részvétüket nyilvánítani" sem számomra. Mindez persze azt a célt szolgálta, hogy minél hitelesebbnek tűnjön az egész dolog. Minden szükséges információt közölt velem az ügyvéd, s ami a legbizarrabb volt ezen a ponton, elküldte a fényképpel ellátott "halotti bizonyítványt", a "nagybátyámról". Elképesztően mesteri, profi munka volt, teljesen életszerű és hihető. Még lelkifurdalásom is volt, amikor a fényképre pillantottam.
Valami óvatos hang mégis megszólalt bennem, mert nem a saját bankszámlaszámomat közöltem, hanem az erre a célra nyitott, és teljesen üres bankszámla adatait.
És most jött a feketeleves. A bank közölte, hogy elfogadták az igénylésemet, de szükséges beszereznem a benini Legfelsőbb Bíróság jóváhagyását és engedélyét, mielőtt átutalnák számomra a pénzt. Ki kellett töltenem egy díszes, "Supreme Court" fejlécű papírt, amin megerősítem azt az állításomat, hogy én vagyok XY legközelebbi hozzátartozója és örököse, majd 3350 euró kérvényezési illetékkel megspékelve visszaküldeni a kijelölt törvényszéki bíró nevére.
Igen, utólag én is tudom, hogy ezen a ponton kellett volna komolyan gyanút fogni. Hogy ha igaz is lenne a történet, az nem bonyolódhatna le csak így, e-mailek útján, mindenféle személyes kapcsolat felvétele, esetleg hivatalos ceremónia nélkül. De akkor már én persze részletesen elterveztem, mit fogok a pénzzel csinálni, és elhessegettem magamtól minden olyan gondolatot, ami visszatartott volna vagy megkérdőjelezte volna ennek a fantáziának az érvényességét. Egy szerencsém volt: hirtelenjében nem rendelkeztem 3350 euró, vagyis cirka 900.000 forint összeggel, csak egy töredékét tudtam előszedni a lajbiból. Ezt sajna el is küldtem azonnal - nem hivatalos számlára, hanem Western Union átutalással egy magánszemély nevére, aki állítólag a bíró titkárnője volt... A fennmaradó összeget egy jómódú barátomtól akartam kölcsönkérni, de amikor elkezdtem mesélni neki, milyen szerencse ért és milyen mesés kamattal fogom neki azt a pénzt visszaadni, ő rögtön átlátott a szitán és felvilágosított, hogy nehogy egy szavukat is elhiggyem ezeknek az embereknek, mert az ő egyik ismerősét szintén internetes csalással mintegy hatvanmillió forinttal átverték. Nincs az a hivatalos okmány, amit egy tehetséges személy egy grafikai program segítségével ne tudna legyártani.
Hát itt tartunk most, én kijózanodva és némi anyagi ráfizetéssel a hátam mögött nevetek magamon és szidom a hiszékenységemet, készülök lecserélni a személyimet, törölni az üresen maradt bankszámlámat, és óva intek mindenkit, nehogy bedőljön hasonló trükköknek. Az "ügyvédtől", a "bírótól" vagy a "banktól" persze azóta egy sor sem érkezett...
